Mónosbéli Gyermekotthon | Történetünk
50736
page-template-default,page,page-id-50736,eltd-core-1.0.3,ajax_fade,page_not_loaded,boxed,borderland child-child-ver-1.0.0,borderland-ver-1.5.1, vertical_menu_with_scroll,smooth_scroll,,grid_1300,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

Történetünk

A Mónosbéli Gyermekotthon története

A mónosbéli gyermekotthon személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi szakellátásként, otthonnyújtó ellátást biztosít az ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti és tartós nevelésbe vett 3-24 éves korosztály számára.

monosbeli-gyermekotthon-tortenete-2

Gyermekotthonunk a Nemzeti Park szélső erdeivel határos, gyönyörű környezetben, 100-120 éves fenyők árnyékában található. Az 1920-ban épült eredeti épület Szabó Antal erdőmérnök kúriája volt, mintegy 22 ezer m2-en. A falubeliek sokáig „felső kastélyként” emlegették a műemlék jellegú magánházat, mert a községben még egy kúria volt a Kovách család tulajdonában. A Szabó kúria az államosítások során 1952-ben került a Magyar Állam tulajdonába, majd 1953-tól a Fővárosi Tanács kezelésében állt. Három évig idényjelleggel működött az intézmény, a fővárosi gyermekek nyaraltatását szolgálta.

A nevelőotthoni férőhelyszükséglet miatt 1956-tól – mint első vidéki óvodásotthon – állandó otthona lett 44 óvodásnak, és munkalehetőséget adott a faluban élőknek. Meglehetősen szerény körülmények között két csoport oktatása és nevelése folyt itt. A természet közelsége, a szép és tiszta környezet, a mozgás lehetősége azonban kárpótolta őket.

Az 1967-ben megtartott felügyeleti vizsgálat megállapította, hogy az otthon fekvése, környezete, parkja (főleg egészségügyi szempontból) kiválóan alkalmas arra, hogy nyugodt, szép környezetet nyújtson a kisgyermekek részére. Az új épület létesítésének javaslata még ugyanebben az évben 100 férőhellyel elfogadásra került. A szocreál stílusú „üvegpalota” kivitelezését 1971-ben kezdték meg.

A műszaki átadás 1973. június 15-én volt, a gyermekek szeptember első napján vehették birtokukba új otthonukat. Az öt pavilonból álló emeletes épületegyüttes foglalkoztatóból, nagyméretű, 20 férőhelyes hálóból, nevelői szobából, emeletei és földszinti vizesblokkokból, öltözőből és közlekedő folyosóból állt. Az intézmény neve Fővárosi Tanács VG. Óvoda és Nevelőotthon volt.

Az új épület átadásával egy időben a kúria épületének átalakítása is befejeződött. A belső átépítés során irodát, orvosi, logopédus- és vendégszobát, valamint szolgálati férőhelyeket alakítottak ki.

monosbeli-gyermekotthon-tortenete-5

Gyermekotthonunkba – a fővárostól való nagy távolság miatt – főleg a családi kapcsolat nélküli, 3-6 éves gyermekek kerültek elhelyezésre. Az óvodás korból kilépő gyermekek belső iskolával rendelkező, fővárosi fenntartású intézményben kezdték meg az első osztályt Zamárdiban és Alsóbélatelepen.

Az intézményváltás traumájának elkerülése érdekében úgy szerveztük nyári üdülésüket, hogy abban az otthonban nyaraltak két hétig, ahol az iskolakezdés várható volt.

A főváros Gyermek- és Ifjúságvédelmi Programjához igazodva 1981-től fokozatosan váltunk széles korhatárú intézménnyé. Az 1981/82-es tanévtől a korszerűsítési törekvések jegyében, a testvérkapcsolatok ápolása és az indokolatlan intézményváltások elkerülése érdekében vállaltuk a kisiskolás korú gyermekek gondozását, nevelését. Kezdetben azok az első osztályos gyermekek, akiknek óvodás testvérük volt, az otthonban maradtak. 1985-ben 1-4. osztályig már 38 fő járt iskolába. A vegyes életkorú csoportok mindennapi életének megszervezése, irányítása tervszerű, sokirányú pedagógiai munkát, rugalmasságot és jó szervezőkészséget igényelt.

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a testvérkapcsolatokra épülő heterogén csoportok kedvezően befolyásolták a gyermeki személyiség sokoldalú fejlesztését. A nagyobb gyermekek hatására a kisebbek hamarabb elsajátították a szokásokat, a megfelelő magatartási normákat. A heterogén csoportokban a pedagógus személyisége mellett a nagyobb testvér, az iskolás viselkedése beépült a gyermekek identifikációs modelljei közé.

A Heves Megyei Művelődésügyi Osztály engedélyezte, hogy az alsó tagozatos gyermekek a szomszéd községbe, Mikófalvára járjanak iskolába. Növendékeinket nagy szeretettek fogadták a pedagógusok és iskolatársak egyaránt. Több gyermek talált barátra osztálytársai körében, a szülők is szívesen látták őket vendégül egy-egy hétvégén vagy ünnepen. Az elfogadó, szeretetteljes légkörben jól oldódtak gyermekeink gátlásai, sokat fejlődtek a szociális magatartás terén. A kinti társakkal és felnőttekkel való interakció során kialakultak a társas alkalmazkodási és együttműködési készségek és a megfelelő magatartási formák.

Az otthon belső életét az iskolások létszámának növekedése megváltoztatta. A megüresedett szolgálati férőhelyeket rendeztük be tanulószobának. Az életkor kiszélesítése szemléletváltás igényelt az otthonban dolgozóktól. A hagyományos óvodásotthon megszokott élet- és értékrendjéből ki kellett lépni. A több mint két évtizedes hagyományok után újabb feladatok ellátása vált szükségessé. A kisiskolás évek elmúltával a gyermekotthon pedagógus közössége és a növendékek belső igényéből adódott, hogy a felső tagozatot is a megszokott környezetben, az otthon óvó-védő légkörében, a betűvetésre tanító iskola falai között végezzék. A négy év elmúltával 8. osztályosaink a középiskolai továbbtanulásukat, a szakmaválasztást a családban élő osztálytársaikkal együtt tervezték, annak tudatában, hogy továbbra is a gyermekotthon lakói lesznek.

monosbel1_1350

Otthonunk hosszú évekig hagyományosan működő intézmény volt. A családias jellegű csoportok 1993-tól részben önálló gazdálkodást folytatnak. Így a gyermekek életszerűbb helyzetekben tanulják meg az anyagi lehetőségekhez mért gazdálkodást, az újonnan kialakított tankonyhában pedig a főzés fortélyaival ismerkedhetnek kicsik és nagyok. A focikedvelő fiúk örömére – pályázati támogatással és önerőből – 1995-ben kisméretű sportpályát építtettünk, ahol gyermek-felnőtt mérkőzések megrendezése is hagyománnyá vált. Felnőttnek, gyermeknek egyaránt emlékezetes volt 1988-ban az első 18 évesek (fiú-lány ikerpár) születésnapjának megünneplése.

2000 júniusában végeztek az első szakmunkásaink (5 fő) ács, fodrász, felszolgáló, szobafestő és pék szakmában. Személyre szóló kedves versekkel, ajándékokkal és ünnepi ebéddel tettük emlékezetessé a jeles napot. Az óvodások oktatása továbbra is a belső óvodában történt, mivel Mónosbél községben nem működött óvoda. A fenntartó engedélyével a helybéli óvodáskorú gyermekek oktatását-nevelését is biztosítottuk.

Már csak szép emlék a nagycsoportos óvodások ballagása, gyermeknap és tanévzáró ünnepség keretében történő búcsúztatása. 1974-1982 között évente kb. 20 fő nagycsoportos óvodásunk ballagott, a patronálóikkal, meghívott vendégekkel együtt benépesítették az udvart az egész napos program alkalmával. Nyaralásukat minden évben csereüdüléssel oldottuk meg a fővárosi intézményekben, a miskolci Gyermekvárosban, ezen kívül a Balatonnál és Olaszországban is üdülhettek. A GYIVI kezdeményezésére több éven keresztül a nagycsaládos nevelőszülők nyaraltatását is biztosítottuk.

Az 1997. évi gyermekvédelmi törvény életbe lépése előtt racionalizálási program keretében három csoport belső átépítése megtörtént. A cél az volt, hogy a törvény által támasztott szakmai követelményeknek megfeleljünk, a családi élethez minél jobban hasonlító feltételeket biztosítsunk a gyermekek részére. Fenntartói támogatással 1998-ban újabb két csoport belső átépítése valósult meg. 2001-ben régi álmunk vált valóra, a környezethez, a kúria épületéhez, a 100-120 éves fenyőfákhoz is jobban illő homlokzatot és előtetőt kapott a gyermekek lakóépülete. Ugyanebben az évben megszűnt a belső óvodánk, mivel a 3-6 éves korosztály létszáma 10 fő alá csökkent és az új gyermekek átlagéletkora 14 év lett. Az óvodások csoportszobája a fejlesztő foglalkozások színterévé vált.

2013-ban az eredeti formáját kapta vissza a Gyermekotthon által használt Szabó-kúria. A húszas években épült műemlék jellegű épületben új foglalkoztató helyiségeket és egy könyvtárszobát is kialakítottunk.