Mónosbéli Gyermekotthon | A gyermekek versei
50798
page-template-default,page,page-id-50798,page-child,parent-pageid-50783,eltd-core-1.0.3,ajax_fade,page_not_loaded,boxed,borderland child-child-ver-1.0.0,borderland-ver-1.5.1, vertical_menu_with_scroll,smooth_scroll,,grid_1300,wpb-js-composer js-comp-ver-6.0.5,vc_responsive
 

A gyermekek versei

A gyermekek között többen is lelkük rezdülését versben helyezik ki, ezekből közlünk az alábbiakban egy válogatást.

Patak

Mint kiszáradt patak a lelkem,

Melyben tovaszállt az élet.

Megrengett föld hasította ketté,

Nincs bennem élet s remény.

Azelőtt viruló virágok vették körül,

Melynek helyén száraz kóró ül.

Csodálatos patak hova tűntél?

Elmentél, s benned volt minden remény.

Több éven át emberek csodáltak,

Ha most rád néznek, eltávolodnak.

Eltávolodnak szörnyű ürességedtől,

S a remény sugallata kihalt mindenből.

Szitai István

Holdfényes este…

Gyönyörű holdfényes este,

A parton voltunk én és te

Kéz a kézben ültünk csendben,

A hold világított egyre szebben,

Csak néztük és hallgattuk a vizet,

Nem éltünk át még soha ilyet.

Felébredtem, és feküdtünk az ágyon

Rájöttem, hogy ez csak egy gyönyörű álom

Egy szép napon talán megtaláltam boldogságom,

Mert egy nyár este valós lett álmom.

Bacskai Kinga

Szeress

Szeress, mert rövid az élet.

Szeress, mert szeretlek téged.

Szeress, hogy Velem boldog legyél,

Szeress, nehogy egy életet tönkre tegyél.

Szeress, hogy viszont szeresselek,

Szeress sokáig, mert meghalni félek.

Jónás Anikó